Pinceblog

Hosszabb szünet után egy eredetileg rövidebbnek tervezett híradással jelentkezem; Megszülettek a 15. alkalommal megrendezett Veszprém megyei palackos borok versenyének eredményei. Bár a név nem túl hangzatos, de ez a verseny egyesíti magában Badacsony, Balatonfüred-Csopak, Nagy-Somló, Balatonmelléke és a Balaton-felvidék palackozott forgalmi borait, és mivel az 5 nevezett borvidékből 2 személyes kedvencem, szeretem figyelni ennek a versenynek (is) az eredményeit. A bírálók közt zömében a borrégió és a nagy országos versenyek ismert arcai ültek, a főkóstoló ezúttal is Dr. Kállay Miklós volt.  

Ezúttal kicsit szemezgettem az listából és önkényesen alkottam néhány kategóriát, amikből kiemelném a legmagasabb pontszámmal végzett (vagyis kategóriagyőztes) borokat. Jöjjenek tehát a győztesek:

Lezajlott a 11. Syngenta borverseny, melyre az egész országból közel 500 nevezés érkezett. A bírák ezúttal 9 bort tartottak érdemesnek a Nagyaranyra, melyek közül 3 nyerte el a rendező Quadris díját.

A 9 top bor a következő:

Agárdi Csóbor Pincészet: Agárdi Rosé 2011

Éberhardt György: Mohácsi Kékfrankos Rosé 2011

Károly Róbert Pincészet Kft: Egri Olaszrizling 2011

Porgányi Pincészet: Natur Esszencia 1993

Sauska és Társa Kft: Villányi Cuvée 7 Siklós 2008

WCSP Borkereskedés Kft: Szekszárdi Cabernet Franc Premium Selection 2008

Egri Korona Borház: Egri Kékfrankos Selection: 2008 (Quadris díj)

Patricius Borház Kft: Katinka Tokaji Furmint 2008 (Quadris díj)

Sajgó Pincészet: Tokaji 6 puttonyos aszú 2006 (Quadris díj)

Gratulálunk a díjazottaknak! 

Bővebb infó: http://www3.syngenta.com/country/hu/hu/sajtoszoba/Pages/Quadris-dij-2012.aspx

Imádom a tipografikus címkéket és Naske László Mihály által tervezett címkék talán az eddigi legjobbak, amikkel magyar vonakozásban találkoztam: A betűk rajzolata elég kacifántos ahhoz, hogy valamiféle absztrakt rajznak lássuk őket, mégis elég olvashatóak maradtak.

Rajzolatuk határozottságában, hangulatukban nekem az Új-Zélandi Marisco borok címkéi jutottak eszembe, amikről meg a Szeleshát címkék jutnak mindig eszembe, de a boroscímkék olyanok mint a borok: vizsgálgatásuk közben történekek és asszociációk öntik el az embert más borokról, más címkékről...

Az eredeti cikk a dielineon olvasható angol nyelven, alant pedig a palackok és a címkék képei. Nagyon jó és érdekes választás a pecsétviasz zárás és különlegessége miatt is kiemelendő a sárga szín használata.

Az idei Vinalies nemzetközi borversenyen Párizsban ismét bearanyozódott Magyarország egyik legjobb borászata, a Nyakas - Adta hírül a Borutazó. 

A 44 országból összesen 3.363 darab nevezés érkezett, melyeknek a nagykönyv szerinti 30 %-a végzett érmes helyen. A 244 aranyéremből Nyakasék 2-öt hoztak el a '11-es Aligvárommal és az Irsaival. 

Nagy várakozásokkal repültem ki az idei Proweinre, Düsseldorfba; ugyan üzleti célból, de sajnos csak egynapos villámlátogatásra. 

Azoknak, akik nem ismerik ezt a rendezvényt, röviden csak annyi, hogy egy óriási borkiállítás, ahol a kilátogatók ingyenesen végigkóstolhatják a kiállítók borait, kapcsolatokat szerezhetnek és üzleteket köthetnek. Eddig egyszerű, a különlegessége, hogy mindezt akkora területen rendezik, mint a teljes budapesti Hungexpo kétszer, a világ összes jelentős bortermelő országából, a világ legjobb borászataival. 

Az volt a taktikám, hogy a kevés alvás, a viszonylag gyors tempó és a nagy távolságok miatt a pavilonok végéről haladok előre, a bejárat felé, így nem megy el idő a visszaúttal: Mire a borászatok csomagolnak, én már a nagy kóstolózónákhoz érek, ahol nyerhetek még egy kis időt. Így esett, hogy elsőként a hármas pavilonban Kelet-Európa országai között ráakadtam a fantasztikusan felépített, látványos szlovén standra és a mellette álló időgépre: A magyar placcon a '90-es évek színei, stílusa és üzenete fogadott. 

Hamarosan indul, és mi hamarosan jelentkezünk róla:

http://www.prowein.com/

Losonci Bálint naplóját olvasgattam a Művelt Alkoholistán, és közben rengeteg gondolatom támadt.

Én gyakran a nagyüzemek védelmére kelek az írásaimban és a magán-megszólalásaimban, hiszen korábban eltöltöttem néhány évet ilyen borászatokban és láttam, tapasztaltam, hogy nem mindenki borhamisító, aki mennyiségi termelőnek áll, de ez egy nagyon más történet.

Ugyanakkor irányítottam már kis családi pincét is az indulás (vagy újraindítás) időszakában, így tudom, milyen nehézségei lehetnek/vannak az álmok megvalósításának.

Bálint naplójában és magában a gondolkodásmódban nekem leginkább az organikus fejlődésről szóló értekezése tetszett. Magam is úgy gondolom, hogy mind közép-, mind hosszútávon ez a fejlődési forma rejti magában a legnagyobb pozitívumokat. A borászat együtt fejlődik a borásszal, kölcsönösen elérve saját határaikat mind technikailag, mind tudásban. És miután az ember eléri a határait, fejlődésnek indul. Gyors, tartalmas fejlődésnek, ami sokkal többet ad, mint egy hirtelen jött tőkeinjekció, aminek már olyan sokszor csúnya szakítás lett a vége.

Ez a fejlődés egyszerre hat a borokra, a fogyasztókra, a szőlőre és a pincére, de mindennek a közepében az Ember áll. Az az ember, aki saját maga álmodta meg egykor az álmát és saját erőből valósította meg. És ez egyben a kézművesség ismérve is számomra. Nem a technológia, nem is a marketingmaszlag. Csak egy ember, aki a szőlő metszésétől a palack kidugózásáig ott van, figyel, ismeri a borait és közben fokozatosan fejlődik.  

Nézegettem a napokban Kovács Antal örökös magyar sommelier bajnok facebook oldalát. Ezzel kapcsolatban támadt egy kis gondolatmenetem, nem konkrétan Antallal, hanem általánosságban a szomeliékkel kapcsolatban. Én magam nem szimpatizálok ugyan a bajnokkal, mivel véleményem szerint az elveit az üzleti érdekeihez igazítja, de elismerem, hogy egyrészt véleményformáló ember a borászatban, másrészt - természetesen - ért is a kóstoláshoz, de nagyon. 

//A következőkben szigorúan magánvélemény olvasható, mely egy nagy számú közösség számos tagjára igaz, de ennél fogva bőven akadnak kivételek is! Tehát akinek nem inge, az úgyse veszi magára.//

Tehát, hogy mi a bajom a sommelierekkel általában? Hogy kóstolni tudnak ugyan, de legtöbbjüknek fogalmuk sincsen, hogy valójában hogyan készül a bor. Tudják azt, amit elmondanak nekik, tudják, amit a könyvekből el lehet olvasni, de hogy a valóságban egy-egy borászati lépés mit eredményez a borban, hogy egy-egy borjelleg minek hatására alakulhat ki, na arról a legtöbb esetben fogalmuk sincsen. 

Az idei Furmint Február csúcs-eseménye a Vajdahunyad várában megrendezett nagy kóstoló volt, ahol több mint 50 borász mutatta be 2-2 furmintját. A kostólgatás után a bennem kialakult kép elég vegyes volt: Kóstolhattam gyönyörű furmintokat és jutott bizony csalódás is, még ha utóbbi csak elvétve fordult is elő.

Kis falkában érkeztünk a helyszínre, röviddel nyitás után. A koncepciónk egyszerű volt: Végigkóstolgatjuk Somlót, majd szemezgetünk Tokajból. Érdekes volt utólag a két borvidékről egyszerre egy-egy metszetet látnunk, de a végkövetkeztetéseket majd később.  

Elsőként a Györgykovács Kispincészet boraival kezdtük, de a katarzis, vagy akár az elismerő szemöldökhúzogatás elmaradt. Nem voltak gyengék a borok, de sokkal többet ki lehetne hozni belőlük egy jobb hordóhasználattal.

A Spigelberg Borpince viszont kellemes csalódást okozott, mivel elég kevés előismeret után meglepett, hogy van szakmaiság a borok mögött és szépen összerakott, arányos boraik vannak. Utólag visszanézve, magasan a legjobb somlói furmintot ott kóstoltuk. 

A 43. Magyar filmszemlére idén az apró Káli-medence óriási borai is kilátogattak. A vendégek idén többek közt  Istvándy Jenő,  Pálffy Gyula és a Trombitás borház kézműves borait kóstolhatják.

A Káli-medence a Balaton-felvidék egyik közkedvelt turisztikai célpontja és számomra az egyik legérdekesebb szőlő és bortermő körzete, de ezt majd talán egyszer egy másik posztban fejteném ki bővebben. Elsősorban fehérborokkal vigéckednek, de vannak pusztán vörösborban utazó pincék is illetve ígéretes rozék. 

A vidék mentes a borászati nagyüzemektől, ami érthető; még egy kamion is nehezen fordul meg ott úgy, hogy ne lógjon ki a medencéből az utánfutó. Ettől függetlenül egész ügyes kis borász-csapat kezd ott összeverődni, szóval van bőven potenciál a vidékben; ha még ügyesebbek lennének, talán még Somlót is befoghatták volna az utóbbi években. Ehhez persze nem kell más, mint továbbmenni az úton amit választottak: kevés, de kiemelkedő borokat készíteni. Meg persze szorosabb összefogást mutatni, gyakrabban együttműködni, hogy több ilyen alkalom legyen, mint ez az idei filmszemle, ahol bár nem a bor a főszereplő, de mégis jópofa és elegáns ez a közös kivonulás. 

A filmek világában ugyan nem mozgok otthonosan, de a három megnevezett boraival már volt alkalmam találkozni és ennek ismeretében szívből örülök, hogy végre feltörni látom ezt a vidéket és annak mosolygós borait.  

//A képek a borászatok honlapjairól származnak//

Egy millió liter illegális olasz bort foglaltak le, adta hírül az Élelmiszer online. Az ügyről egyenlőre kevés részletet hoztak nyilvánosságra, de néhány tanulság azért levonható már így is.

Örökös vitánk néhány hatósággal, hogy szerintük csak elenyésző mértékben érkezik feketén olasz bor az országba, míg a piac alapján mi egészen mást érzünk.

A hatóságok szerint egy olasz borásznak nem éri meg kockáztatni, az olasz állam szigorúan büntet és az ellenőrző rendszerek miatt nehéz is kivitelezni a csempészetet, hiszen amit Olaszországban elindítanak konkrét desztinációval, annak meg is kell érkezni.

// Az alábbiakban szigorúan véve csak konspirációs teóriák olvashatóak, bármilyen egyezés a valósággal viszont nem a véletlen műve! //

Somló, akarom mondani Nagy-Somló az ország legkisebb és egyik leghíresebb borvidéke kevés, de neves borászattal és egyre nagyobb kultusszal és valódi ismertséggel a magyar fogyasztók és a külföldi borírók között. 

Somló megtalálta a maga útját, azt hiszem talán ez a borvidék képes legjobban definiálni önmagát és az örökös útkeresésben a somlói borászok kezdik leginkább meglelni magukat. Kialakul lassan a médiaismertség is és Badacsony csak zokog, hogy köröket ver rá ez a földből kinövő kis domb. 

De milyen kép is fogad minket, ha a polcok előtt állva Somlóit akarunk venni? Íme egykis címke-körkép a legkisebb borvidékről:

Becsületes bor... Sokaktól hallottam már ezt a kifejezést sok kontextusban. Mostanában egyre többet hallom és hogy félreértés ne essék, nem olyan szófordulatként, mint a vastag szelet kenyér esetében az ez aztán a becsületes karéj mondatot. 

Nem. Magyarországon is divat lett eszmerendszerek alapján értékelni a bort és a borászt. A jó és a gonosz harcában bárki részt vehet; orvos, jogász, politikus mind itt vannak. Borszakértők lettek egy kétszer háromnapos képzésen és most hobbiként vagy főállásban osztják az észt a fogyasztóknak, hisz nem hagyhatják tudatlanságban a tömegeket. Aranyszájak ők, bár jellemzően sok közülük azt sem tudja, mi a különbség a csemege és a borszőlő között, de termésátlagokkal fürtválogatással dobálóznak és a borászokat számokban mérik. (legrosszabb esetben zsebbe csúsztatott pénzben) Aki arra a kérdésre, hogy mennyi szőlőt hagy egy tőkén, kisebb számot mond; Nyer.

Jelenleg a másfél kiló az Opel Insignia ennél gyengébb már ciki, az igazán menők a szőlőtermesztés Bentleyeként az egy fürt/ tőkét nyomják. Tudósaink pedig már dolgoznak a 0,5; a 0,4 és a 0,1 fürt/tőkén, a fegyverkezési verseny tehát megállíthatatlan. Sok ember becsülete elesett már a harcban, de tényleg, az senkit sem zavar, hogy az igazi borhamisítók meg fölényesen röhögnek rajtuk? 

A multis borpolcokon való érvényesülésről szóló korábbi posztom végén beharangoztam egy olyan boroscímkét, ami egyrészt jól szemlélteti a megjelenésükkel érvényesülő borokat, másrészt egyértelműen elnyerhetné a 2011-es év legbevállalósabb címkéje díjat. Ez pedig nem más, mint a Beszélgető borcsalád, illetve annak szinte bármelyik tagja. 

Amikor először megláttam, nem is tudtam elhelyezni. Egyedinek egyedi, gondoltam, bátornak bátor, még kifejező-értéke is van, de ilyet eddig maximum óriásplakátokon, újságok karikatúráiban, Rejtő-illusztrációkban és... khmm... trendi újvilági borokon láttam. Kíváncsi voltam, milyen bort rejt egy ilyen karikatúra címke Magyarországon és vettem is néhányat a borcsaládból, tehát az eladásösztönzés is megvan, de ekkor még mindig nem tudtam eldönteni, hogy a címke mögötti borászat marketingese zseni-e vagy csak tök hülye..

Orbán Viktor bejelentette a Darányi Ignác Tervet. Igaz ami igaz; a mezőgazdaság fontos ágazat, talán az egyetlen olyan, amiben nemcsak a történelmünk bizonyos szakaszában voltunk sikeresek, hanem akár még a jövőben is sikereket hozhat.

Olyan ágazat, aminek gyakran a szemére hányják az EU tagállamokkal szembeni versenyképtelenségét, mégis elvárják tőle, hogy a munka nélkül maradt és/vagy iskolázatlan tömegeket foglalkoztassa, ami nyilvánvaló ellentmondás mindazoknak, akik az elmúlt 40 évben láttak működő EU-s mezőgazdasági vállalkozást.

Különös szeretettel szoktam nézegetni a nagy multik borsorait és mindig kivételes élményt nyújtanak az újonnan megjelenő borok, mivel így bepillantást nyerhetünk abba, hogy egy-egy borászat mire helyezi a hangsúlyt és hogyan képzeli el potenciális fogyasztóit.

Hogy miért nehéz boros címkét tervezni? Egy palack bornak olyan megjelenést kell adni, ami kifejezi a borászt és a bort, de megszeretik az emberek. Olyat, ami egyszerre elegáns és szép látvány önmagában, egy család ebédlőasztalán, saját környezetében; vagyis egy borcsalád tagjaként, ha a többi „családtag” között van és a polcon, ahol egyszerre kell feltűnőnek lenni, hívogatónak de nem bazárinak. A polci környezeten belül is nagyon más egy vinotéka a maga rendezett környezetével, mint egy áruházi borsor.

A multis piac nem könnyű, óriási színes katyvasz, amiben ezernyi palack kiabálja, hogy Ő a legjobb, azaz saját reklámozásunknál figyelembe kell venni az átlagosnál nagyobb marketingzajt. Egy termék itt versenyezhet az árával, a fajtájával, a termőhelyével, a termelőjével vagy a kinézetével. Az árral versenyző borok legtöbbször elavultnak tetsző dizájnnal, nagyon kevés üzenettel operálnak. A fogyasztói réteg, amit megszólítanak, nem vevő a divatos színekre, a letisztult stílusra, ők az állandóságot keresik árban és minőségben, így ezt az állandóságot jelképezi számukra a címke. Nagyon érdekes eredmények születnek ebben a szegmensben a fogyasztói felmérések alkalmával, szinte kivétel nélkül azok a címkék a legsikeresebbek, amik a legelavultabb, divatjamúlt elemekkel operálnak. Nem is kell itt másra gondolni, mint az édes vörösborok között versenyző Rózsa Sándor vagy a Dankó eredeti címkéje. Ha már Dankó: számomra pozitív és bátor döntés volt, amikor a Weinhaus kft. hozzányúlt az ikonikus Dankó vörösbor címkéjéhez (ami aztán magával ragadta a teljes Weinhaus arculatot), kíváncsi lennék, hogy így utólag még mindig is jó ötletnek tartják, vagy megbánták a drasztikus arculatváltást.

Január 13. a jelentkezési határideje a Challenge International du Vin borversenynek, amelyre a A Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft. közös magyar bor-szállítmányt szervez.

A jelntkezéseket és a mintaleadást a a Borkultúra Kft. irodájában lehet megtenni a fenti időpontig. Online jelentkezésre is van lehetőség, ezt ezen a linken lehet megtenni. A nevezési díj nem kevés, online jelentkezés esetén is 84 €/1 minta, 2 mintától 74 €/minta, 3 mintától 64 €/minta, de az érmes helyezés sem kis dolog!

Bővebb információ a Borkultúra Kft honlapján található, a versenynaptár pedig  itt érhető el.

Rovatbemutató: Vélemény, Teszt, Új versenyző, Dizájn és Dizájnkörkép rovatok bemutatása

Vélemény: A becsületes borok

Teszt: Öreg rozék körkapcsolása

Teszt: Újborkóstoló pincékben

Új versenyző: A "Beszélgető" borok

Dizájn: Lesence Zrt

Dizájnkörkép: Egy multi polcképe

Dizájnkörkép: Somló címkéi

Gyakori kérdések a borkóstolással kapcsolatban, hogy hiteles-e a borversenyeken megszülető eredmény, hogy torzul-e a borról alkotott kép, ha a bíráló a nem nyeli le, hanem kiköpi a bort illetve, hogy van-e létjogosultsága a vak-kóstolóknak?

Ezek a kérdések természetszerűleg képesek szélsőséges érzelmeket és reakciókat kiváltani, de valahogy úgy érzem, hogy a New Age kultúra még a borkóstolást is ideologizálni és misztifikálni szeretné. Eszmefuttatásokat olvasunk és véleményezünk például a vakkóstolásról anélkül, hogy ennek az igen szubjektív területnek azt a csekély objektív töredékét – amije van – értelmezni vagy érteni tudnánk szeretnénk. Bár én sem találtam fel a meleg vizet, de legalább ezeket az objektív tényeket szeretném leírni néhány szóban:

A Pinceblog név nem túl meghökkentő módon egy borokkal foglakozó oldalt takar, amelyet a borászatban jelenleg is dolgozó szakemberek kicsiny köre ír. Megosztunk majd szakmai híreket, kommentáljuk az eseményeket és kritikát írunk borról és csomagolásáról, bár társaimmal nem vagyunk született borkritikusok, előbb ugyanis megpróbáltunk borokat készíteni - azt remélem inkább több, mint kevesebb sikerrel - így talán nem csak a pálya széléről szakértünk. 

Tudjuk mennyi munka van egy palack mögött és hogy milyen könnyű hibázni, de azt is tudjuk vagy legalább sejtjük, hogyan lehet átverni a szaksajtót és eladni a bort és a borászt. Igyekszünk majd nem bedőlni az ügyes marketingnek és a mű-misztifikálásnak, helyette inkább karakánul keresni a valóságot és a tényeket, megfelelő kritikával és önkritikával viseltetni a minket körülvevő világ jelenségei és magunk iránt. 

Ez persze sokszor nem fog sikerülni, de mit ér az ember célok nélkül!