Somló, akarom mondani Nagy-Somló az ország legkisebb és egyik leghíresebb borvidéke kevés, de neves borászattal és egyre nagyobb kultusszal és valódi ismertséggel a magyar fogyasztók és a külföldi borírók között. 

Somló megtalálta a maga útját, azt hiszem talán ez a borvidék képes legjobban definiálni önmagát és az örökös útkeresésben a somlói borászok kezdik leginkább meglelni magukat. Kialakul lassan a médiaismertség is és Badacsony csak zokog, hogy köröket ver rá ez a földből kinövő kis domb. 

De milyen kép is fogad minket, ha a polcok előtt állva Somlóit akarunk venni? Íme egykis címke-körkép a legkisebb borvidékről:

Kezdjük talán a nagyokkal; Tornai pincészet

Honlapjuk szerint jelenleg 3 borcsaládot foglalkoztatnak, a Top Selection családot, a Classic-ot és a Solymászt. Én mintha láttam volna a múltkor még egy negyedik, hiperolcsó családot is az Auchanban, de visszaidézve azokat, nem is csodálom, ha nem reklámozzák, már ha persze tényleg az övék. 

A legdrágább, Top Selection borok kifejezetten szépek, bár kissé talán jellegtelenek. Vaskos palackjuk és tipografikus címkéjük komolyságot, letisztultságot és értékességet sugall, szép, összeszedett munka, de szerintem egy visszatérő vásárló nehezen ismeri fel újra a palackot illetve a címkét és inkább egy St. Ilonát vesz majd le a polcról.

A Classic borok a már jól ismert Tornais kinézettel bírnak, amik régi szereplői a piacnak, leghangsúlyosabb elem, amit a címke el akar mondani a borról, hogy ez egy Somlói, a többi teljesen elsikkad. Ez duplán megnyomott marketing-eleme a címkének, ezt erősíti ugyanis a hegy képe és a felirat is.

A Solymász borok számomra érthetetlenek. Mi volt a céljuk, milyen célcsoportot szólítanak meg, mi az üzenet? Olcsóság és igénytelenség? Hát ha már úgyis felkértek egy grafikust a Top selection címkékhez, ezt miért nem lehetett volna profibban megoldani? És mi ez a furcsa, fentről belógó fallosz, sólyom tetkóval? Mindegy, ugorjunk.

Másodiknak a Badacsonyi Pincegazdaságot szerettem volna megírni, mégiscsak az egyik legnagyobb szereplői a Nagy-Somlói piacnak a Juhfarkjukkal, de sajnos nem találtam egy értékelhető képet sem, így el kell higgyék nekem; nem maradtak le sokról, csak egy kis 90-es évek retró-érzéséről. Ideje lenne megújulni srácok itt is, ha már ilyen jól belekezdtetek a múltkor. 

Nézzük inkább a Kreinbacher birtokot. A tulajdonos sok pénzt belefektetett a borászatba és ez meg is látszik a szép, ügyes kivitelezésű megjelenéseken, mondjuk én javasolnék egy honlap-egyszerűsítést, mert még akkor is nehéz megtalálni a kívánt információkat, ha az ember nagyon tudatosan keresi, mint mondjuk most én, ehhez a poszthoz.

A címkéik viszont egyértelműen az egyik legszebb nagy-somlói borszortimentet eredményezik, ha kinézetről van szó. Nehéz, méretes palackok, profi grafikai munkák és minden nyomdai lehetőséget kihasználó ízléses címkék. Egy kisebb vagyon lehet egy bor felöltöztetése, de mindig is azt vallottam a borcsomagolás terén, hogy 10 forint töblet-ráfordítás 100 forint értéknövekedést eredményez a külcsínben.

Méretben és pénzben szintén nagy versenyző a Bogdán birtok aminek virágszerű motívumai kicsit a régi Kertészeti Egyetem logójára hajaznak. Nem rossz címkék, de kissé tucat-szerűek és ötlettelenek, ami ügyes elem a palackon és megmenti a megjelenést, az a palacknyakon megjelenő logó.

Kiemelkedően szép címkéje és szép megjelenésű palackja van a Csordás-Fodor borászatnak, kicsit hajaznak egymásra némely Kreinbacher borokkal, illetve a Mészáros boroknak hasonló a kivágókliséjük, de nagyon szép, igényes munka, ami jó ízlésre vall, így alkalomadtán igyekszem majd megkóstolni a bort is, kíváncsi vagyok, hogy aki ilyen figyelemmel viseltet a befejezés iránt, milyen figyelmes a borok készítésénél. 

Klasszikus bordeauxi palackkal és elegáns címkével bírnak az Oszvald Pincészet borai. Kifejezetten szép színű palackot sikerült beszerezni és jól bánnak az arany fóliázással is. Legfontosabb grafikai elem a márkanév, ami üdítő kivétel a somlói mezőnyben.

A végére hagytam a két legelismertebb pincét, a Hollóvárat a maga egy színnel megnyomott, egyszerű címkéjével és a Somlói Apátsági Pincét a szintén egy színes, sajátosan puritán címkéivel.

A Hollóvár címkék hangsúlyos eleme a pincészet logója, ami egy nagyon ütősre, karakteresre sikerült H betű, de nekem mindig azt az asszociációt kelti ez a motívum a maga agresszív rajzolatával, hogy H, mint Harmadik birodalom. Megjelenik a címkén a termelő neve; Takács Lajos, ami egyrészt jó, másrészt kicsit olyan hatása van, mintha kitalálták volna az egyébként nagyon jó Hollóvár nevet, de utána jöttek rá, hogy ebben a kategóriában az emberközelibb személyneves megoldás a nyerő. Persze ez csak kekeckedés, a borok jók, a címke karakteres és felismerhető, talán csak annyi a bajom vele, hogy nekem nem ez a stílusom, de ez meg miért lenne marketinghiba? A palack összképe harmonikus, de kevésbé tükrözi puritán külcsín a sok helyen elismert belbecs különlegességét.

A SAP már egy más kérdés, hiszen kultikus imádat övezi a borokat és a pár-száz palackos készlet akkor is kipörögne, ha zacskóba lenne töltve a bor és kézzel írnák egy cetlire a nevét. 

Nos, ahogy a helyzet kinéz, Bzoltán kolléga tényleg nem szentel nagy figyelmet a divatnak, legalábbis a címkék terén. Puritán, egyszerű, érdekes információ-feliratozási megoldásokkal, de amíg a bor ilyen jó és amíg a rajongótábor nem talál mást, fölösleges is hozzányúlni. Nem hiszem, hogy egyetlen SAP-os palack is létezett, amit nézelődés közben vettek le a polcról, ezeket a borokat ugyanis inkább tudatosan keresi a fogyasztója, ha nem találja meg a vinotékában, akkor kéri az eladótól. Ez minden borász álma, ezért nincs is értelme tovább rugózni a címkén, mert Isten sem mossa le rólam, hogy csak irigységből beszélek, pedig misem áll tőlem távolabb; akiket leszólok nem az irigység vagy a személyes ellenszenv miatt teszem, egyszerűen csak a jópofizás hiánya mondatja velem, hogy Pl a Sólymász címkék borzalmasak, vagy hogy a Somlói Apátsági Pince címkéi számomra meglepően alul teljesítenek a borokhoz.

A legvégére még beraknám a Kolonics címkéket is, mivel ezekkel is nagy számban találkozhat az ember. A címke hangsúlyos eleme a kalapos bácsi fényképe, a címkepapír pedig kifejezetten jó választás egy ilyen grafikához. A grafikai háttér fajtánként változatlan, csak az adattartalom változik. Érthetetlenül kiugrik az évjárat, mármint ahhoz képest érthetetlen, hogy a többi adat mennyire egymáshoz van lőve, de ugyanakkor ez visz egy kis vidámságot is bele. A Honlapjuk különben kifejezetten jól hozza a címke hangulatát, személy szerint szeretem, amikor egy honlap illeszkedik az arculatba, nem csak úgy van. 

És hogy mi az összhatás a Nagy-Somlói címkék után? Általánosságba igényes grafikák, jól kiválasztott nyomdatechnikák és a termőhely hangsúlyozása a jellemző. Palacktípusban a Burgundi-Rajnai mutációk viszik a fő vonalat és eddigi fogyasztói kutakodásaim során azt kell mondjam, ez a jó irány: Ha 10, átlagos előképzettségű fogyasztót leültetünk egy Bordeaux-i (Hollóvár), egy Burgundi (Kreinbacher), egy nyújtott Rajnai (Csordás-Fodor) és egy tömzsibb Rajnai (Tornai Classic) palackkal, általában a tömzsi rajnait (pl a vetropacknál a rajnai renana) választják, hogy ilyenben szokott lenni Somlói bor. Persze segíthet a palack színe, ami ezeknél a típusoknál jellemzően barna, de például Tornaiék hagyományossan zöld - pecsétes - rajnait használtak.

Én örömmel látnám, ha végre elterjedne a magyar borvidékeken a borvidékenként jellemző palacktípus, mint Tokajban a hagyományos aszús palack vagy a badacsonyiak között a barna nyújtott rajnai (mint a Csordás-Fodor palackja), vagy mint a Balaton-felvidéken a Burgundi (Istvándy Jenő, Trombitás borház, stb). Hogy aztán ezek között a többezer variánssal hogyan gazdálkodnak a borászok, már mindegy is lenne, de egy fő irányvonal kialakulása egy újabb óriási lépés lenne a felismerhetőség felé, mint látható ez Badacsony kisebb-nagyobb borászatainál. (Laposa, Istvándy, Nyári Ödön, Válibor stb..)