Borok a Furmint Februáron

2012.02.11. 11:39 Ảprilis

d4cc60ac102d356d174a92ebbb21c188-12134.pngAz idei Furmint Február csúcs-eseménye a Vajdahunyad várában megrendezett nagy kóstoló volt, ahol több mint 50 borász mutatta be 2-2 furmintját. A kostólgatás után a bennem kialakult kép elég vegyes volt: Kóstolhattam gyönyörű furmintokat és jutott bizony csalódás is, még ha utóbbi csak elvétve fordult is elő.

Kis falkában érkeztünk a helyszínre, röviddel nyitás után. A koncepciónk egyszerű volt: Végigkóstolgatjuk Somlót, majd szemezgetünk Tokajból. Érdekes volt utólag a két borvidékről egyszerre egy-egy metszetet látnunk, de a végkövetkeztetéseket majd később.  

300px-Castle_of_Vajdahunyad.jpgElsőként a Györgykovács Kispincészet boraival kezdtük, de a katarzis, vagy akár az elismerő szemöldökhúzogatás elmaradt. Nem voltak gyengék a borok, de sokkal többet ki lehetne hozni belőlük egy jobb hordóhasználattal.

A Spigelberg Borpince viszont kellemes csalódást okozott, mivel elég kevés előismeret után meglepett, hogy van szakmaiság a borok mögött és szépen összerakott, arányos boraik vannak. Utólag visszanézve, magasan a legjobb somlói furmintot ott kóstoltuk. 

A Kreinbechert kihagytuk, de a Tornaira kíváncsiak voltunk, ha már a címkéikkel is annyit foglalkoztunk az új szortimentfelépítésük kapcsán, tehát megnéztük, hogy szerepel egymás mellett egy Classic (alap) furmint és egy Top Selection. Óriási különbséget sugall a két bor megjelenése és pozicionálása, testben és koncentráltságban azonban már sokkal kisebb az eltérés. A Top Selection kerekebb, jobban együtt mozognak az ízjegyek, de vékonyabb, mint vártuk volna, vékonyabb, mint talán lehetett volna, míg az alap furmint kicsit semmilyen, ételek mellé jó lehet.

Fekete_Bela-felesegevel-foto-gyorffya.jpgFekete Béla borai nagy élményt jelentettek. Bevallom, nekem még nem volt szerencsém hozzájuk, de sokat olvastam róluk és nagyon sokan dicsérték őket. Kedves és őszinte borok voltak, egy 06-os és egy 07-es furmint. A 06-oson már jöttek egy kicsit a múzeális borok jellegzetességei az illatában. Testes, magas beltartalommal bíró borok, mégsem túl-koncentráltak, túlérettek. Semmi sallang. Jó szőlőből szép bor, tisztán és jól karban tartott ászok hordókban, amik viszik a borokban a primőr jelleget. Valóban szép borok, és nagyon jó volt látni ilyen egyszerű, de egyszerűségükben szép, hagyományos borokat is egy ilyen közegben. Mert persze barátaimmal az első gondolatunk az volt a másnapi visszaidézésban, hogy bizony ezt a borstílust irtották ki az okos sznobok először a reduktív, majd a barrique vonal hajszolásával. De 10-12 éve, ha az ember kiment egy szőlőshegyre, bizony ilyen borokat lehetett inni, ha a pincegazda figyelmes és gondos, tiszta pincét és hordókat tartott, egészséges és szép szőlőt szüretelt és értett annyit a borászathoz, hogy éjszakára nem hagyta a présben a cefrét kicsöpögésre, vagy tudta, hogy mire jó a kén. Fekete Béla persze akkor is a legjobb lett volna abban a mezőnyben, de jóval kevésbé unikálisabb. 

Ezek az egyszerű, szép borok tehát szép és nosztalgikus gondolatokat keltettek bennünk, kicsit szomorúakat, hogy mára elmúlt az a régi-szép világ, amiben felnőttünk és megtanultuk ezt a szakmát, de mégis örömtelit, hogy valami eszünkbe juttatta azoknak a régi-régi délutánoknak az ízét az ismeretlen hősök pincéi előtt. 

 -o-

Somló után kis kitérővel Tokaj következett. A kis kitérő a Balaton-Felvidék volt a Pálffy Pince képviseletében. A nap legnagyobb csalódása. Elsőként a 11-es hordómintát kóstoltuk, 11 óra héjon áztatás, spontán erjesztés használt hordóban. Valahogy ez nem jött át. Lehet, hogy még szép lesz később, de most valahogy ez nem áll össze. Jön az illat, mintha a Kokoferm híresen jó illatokat eredményező élesztőit nyomták volna bele, de a többi egyenlőre hiányzik. Aztán jött a sokk:

Még nem volt alkalmam kóstolni a Szűz furmintot, de remélem ezután sem lesz. 62 gramm cukor, mondja büszkén a borász, túlérés, szűzszüret. De én csak azt éreztem, hogy ez egy cukorbomba, a 64 gramm úgy kilóg, mintha egy Frittmann ezerjóba beledobnék 15 kockacukrot. Semmi jele a túlérettségnek sem az illatban, sem az ízben, nincs test, ami megtartsa az édes-érzetet, nincs semmi, csak a cukor. Ennyire gyenge, aránytalan bort én kézműves vonalon még nem láttam a nevesebbek közül. Akkor találkozom ilyenekkel, amikor a 11%-os reduktív szürkebarátot sűrítménnyel tolják föl hogy meglegyen a piacnak a félédes vagy édes fehérbor.  

Nem értem, pedig ittam én már kiváló természetes maradékcukorral bíró édes borokat a Káli-medencéből, Igaz, azok nem furmintok voltak és nem Pálffyk. Talán a pincének szóló óriási média-hype csak Kovács Antalnak köszönhető, nem tudom. Láttunk már persze ilyet. És tudom, ha nem értek a borhoz, az azért van, mert nem én vizsgálom a kézműves bort, hanem a bor engem, de ez akkor is harmat gyenge. Akárki vizsgál akárkit...

-o-

A 64 grammos csoda után megkóstoltuk a Patricius Borház édes furmintját a maga 110 gramnyi maradékcukrával: Dőltek az illatban a túlérettségre utaló szebbnél-szebb jegyek, ízben koncentráltság, töménység aminek hála a majd kétszer annyi cukor feleannyira sem érződik ki a borból. Gyönyörű, arányos bor, úgy szép, ahogy van, az egyik kedvencem lett az este.

Béresék Omlás Furmintja volt még igazán szép élmény, szépen nyitotta meg az élménysort, mely a tokaji kalandozás megkezdésekor még előttünk állt.   

A Royal Tokajinál kóstolt két furmint profi munka volt, én egy kicsit erősnek éreztem a pörkölési aromákat, mintha H pörkölésű fahordót kapott volna egy rövid időre a bor, persze lehet, hogy csak egy sima M+ első töltése volt ez, ugyanakkor a társaság más tagjai ugyan ezt a túl-pörköltséget nem zavarónak, hanem egzotikusnak és játékosnak vélték, de megegyeztünk abban, hogy a pörkölés ide vagy oda, nagyon szép borok ezek.

bott-rytis_2009.pngSok hordóminta is volt a kiállításon két kiemelkedőt találtunk, találati sorrendben az első a Bott csontos furmint alapbora volt, vagyis a "kiscsontos", ahogy a mellettem lévő egyből különbséget tett a palack és a hordóminta között. Ennél a hordómintánál éreztük először, hogy itt végre nem kell azzal magyarázkodni, hogy a legnagyobb borok csak később nyílnak ki, hogy azért nem jó, mert ez a jó. Ez a hordóminta jó volt és pont. Szépen és kiegyensúlyozottan mutatta meg az illatát, ízében már tiszta, koncentrált, mégis játékos. Ilyen egy újbor februárban.

A második kiemelkedő hordómintát az este legnagyobb felfedezésénél találtuk. Losonci Bálinthoz készültünk, de amíg vártunk rá az asztalánál, a szomszéd pince átcsábított. (Bálint bora pedig később megkóstolva szép, üde, illatos furmint volt, ahogy Ő maga is jellemezte, semmi extra, de ezt lehet kihozni a termőhelyből. Tényleg semmi extra, de az embernek szűksége van némi könnyedségre is, szórakoztató borokra, és ez az volt.)

Szóval várakozás közben rátaláltunk a szerencsi Árpád-hegy Pincére. Fiatal lány szolgált ki, aki saját elmondása szerint sem borász, de ő ezen a fronton tud segíteni a családban. Apa a Dégendfeldnél szőlész, az otthoni szőlőket is ő viszi, a gyerekek közül a fiú készíti a bort, a lány pedig segít eladni. És nem is rosszul: A sok kézi-erős, vegyszer-minimalizáló szőlőről szóló marketingdumában üdítő volt azt hallani, ahogy valaki őszintén azt mondja a 10-es furmint kóstoltatásánál, hogy "nehéz évjárat volt, több mint 10-szer kellett kimenni permetezni, de 80%-át meg tudtuk őrizni a termésnek". És igen, a boron érződik is, hogy jó minőségű, profi szőlészeti munka van mögötte, aminek hála jó minőségben, egészségesen és teljes érettségben tudtak szüretelni egy extra nehéz évjáratban. A hordóminta pedig jobb volt, mint sok standnál a palackozott bor. Még nincs honlapjuk, fiatal a pince, de érdemes lesz figyelni a boraikra, közfelkiáltás után: az este legnagyobb meglepetésénél az este - saját kategóriájukban - legjobb borait kóstoltuk ott. 

Jó volt tehát a Furmint február, hogy mi a rendezvény célközönsége, azt nem tudom leszűrni így 3 nap után sem, de hogy jó hangulatú és hasznos rendezvény, az biztos.

A bejegyzés trackback címe:

https://pinceblog.blog.hu/api/trackback/id/tr584092774

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Felébredt a boros sajtó 2012.02.13. 15:58:02

Három nappal a Furmint Február után felébredtek az internetes boros médiumok, és most nagyjából mindenki a csütörtök esti kóstolóval foglalkozik Alkonyi Lászlótól több blogon át Ripka Gergelyig. Gyors szemle.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borpancsoló 2012.02.11. 20:53:37

"régi-szép világ, amiben felnőttünk és megtanultuk ezt a szakmát," - a régi szép idők, nem is voltak olyan rég, csak nagyon megváltozott azóta az ország.
süti beállítások módosítása